Hatvan éve történt: Magyarország – Brazília 4-2

Kereken hatvan éve győzte le Magyarország Brazíliát az 1954-es világbajnokság negyeddöntőjében. Három részes sorozatunk első részében erről és az idáig vezető útról emlékezünk.

Út a negyeddöntőig

A magyar válogatott Dél-Korea ellen mutatkozott be az 1954-es svájci világbajnokságon, és simán, 9-0-ra nyert. A két csapat közti különbséget hűen tükrözi, hogy öt perccel a játék vége előtt három dél-koreai játékos is a földön maradt, le kellett vinni őket a pályáról, de közülük egy már nem is volt hajlandó visszatérni a játéktérre. A Népszava így írt a dél-koreai csapat játékáról: “A játékosok technikája kezdetleges, taktikai elgondolásuk pusztán annyiból állott, hogy a 16-oson belül tömörülve igyekeztek védőfalat alkotni a magyar csapat lövéseivel szemben, s úgy próbálták elkerülni a kétszámjegyű eredményt.”

Június 20-án a csoport második meccsén az NSZK-val találkozott a válogatott, és nyert simán 8-3-ra, de ez a találkozó Puskás lerúgása miatt volt inkább érdekes.

Történt, hogy az első félidőt követően, vagy a második félidő elején odaszólt Puskás a magyarul beszélő Posipalnak, hogy „mondd meg ennek a favágónak (Liebrich), hogy annyiszor viszem el a labdát a lába között, ahányszor akarom”. Posipal próbálta menteni a menthetőt, és mondta Öcsinek, hogy inkább ne kezdjen ki Liebrichhel. Puskás hajthatatlan maradt, Posipal pedig tolmácsolt. A meccs 57. percében, 5-1-es magyar vezetésnél Liebrich szólt Posipalnak, hogy átveszi a magyar csatár őrzését. Három perccel később Puskást hordágyon vitték le, és már nem is tudott visszatérni a pályára. Grosics így emlékszik a történtekre: “Két-háromszor elég durván rá is ment, de szerintem Öcsi sérülésében éppen vétlen volt.”

Puskás egészen máshogy emlékezett a történtekre: „Czibor a bal szélen szaladt a labdával. Zoli igen okosan kivárt egy pillanatig, és az alkalmas időpontban odagurította elém a labdát. Én egy pillanattal előbb értem el, mint a velem szinte egyszerre rajtoló Liebrich, és a bal lábfejemmel már elrúgtam a labdát, amikor láttam, hogy Liebrich szándékosan a bal bokámra tart. Igyekeztem félrelépni, de egy gondolattal sajnos elkéstem.”

Akárhogy is történt, a baj megvolt, és Puskás Öcsi már csak a döntőben tudott legközelebb pályára lépni.

“A berni csata”: Magyarország – Brazília 4-2

A németek elleni csoportmeccs után éjjel megtartották a sorsolást, Bernben egy kisfiú húzta ki a csapatokat késő éjjel, és sodorta Magyarország útjába Brazíliát. A dél-amerikaiaktól mindenki azt várta, hogy a döntőbe jutnak, de Magyarország már a negyeddöntőben megálljt parancsolt nekik. Hat gól született a találkozón, a végeredmény 4-2-es magyar siker lett, Kocsis duplázott, mellette Hidegkuti és Lantos találtak be. Már a mérkőzést csúnya jelenetek tarkították, a Puskás helyén pályára lépő Tóth II József izomszakadást szenvedett egy belépő után, Santos Bozsikra támadt rá, amiért mind a ketten piros lapot kaptak, majd a végén Maurinho sokallt be, és próbálta meg lerúgni Buzánszkyt, szintén piros lap lett a jutalma. A brazil játékosok nem tudtak belenyugodni a vereségbe, és hatalmas verekedés robbant ki az öltözőfolyosón, Tóth Mihályt például egy cipővel ütötték le.

A Népszava így írt a lefújást követő botrányról: „A mérkőzés után az első dolguk az volt, hogy a gyenge megvilágítású öltözőfolyosón leverték a lámpát, s a teljes sötétségben a már előre elkészített üvegekkel és más kemény tárgyakkal ütötték legyőzőiket, a magyar játékosokat. A mieink a nagy verekedés közben sem vesztették el a humorérzéküket. Amikor például Didi, a brazilok egyik játékosa cipőjét Grosicshoz vágta, a magyar kapus- akárcsak a pályán- remek tigrisugrással csípte el a felé dobott tárgyat, aztán bement az öltözőbe, és többé nem adta vissza a brazil játékos cipőjét.”

Az angol bíró, Arthur Ellis úgy érezte, hogy kész ideológiai küzdelem zajlik a pályán a katolikus Brazília és a kommunista Magyarország között. Ezt az a tény is igazolni látszott, hogy a brazilok a FIFA elnökségénél is reklamáltak, és Ellisről azt állították, hogy képtelen pártatlan maradni, és ő is része a kommunista összeesküvésnek. Ennek a ténynek ellentmond a június 30-án megjelent Szabad Nép: „Akár a zürichi Sport-ot, akár a genfi La Suisse-t, a párizsi L’Equipe-t, a milánói Tutto Sportot, a londoni Daily Express-t, akár az osztrák svéd, holland lapokat vesszük, megállapításuk ugyanaz: a brazil játékosok durvaságukkal tönkretették a mérkőzést, inzultálták a magyar játékosokat, a labdarúgás történetében példátlanul álló botrányt rendeztek.”

Puskás szerepéről a botrányban megoszlanak a források álláspontjai, a Szabad Nép szerint az amerikai sajtóban az jelent meg, hogy egy üveggel arcon vágta Pinheirót, de mivel sérülés miatt nem tudott játszani, Öcsi bácsi csak a dísztribünön foglalt helyet, így ez nehezen kivitelezhető lett volna. A csapatkapitány utólag azt mondta, hogy elkapta az egyik brazil gallérját, és betuszkolta az öltözőbe, de ellenfele megijedt, és ezért elengedte.

Három nappal később egy barátságosabb, de sokkal kiélezettebb meccsen Uruguay következett.

Források:

Kasza, Peter (2004): A berni csoda. Alexandra, Budapest.

N.Pál József (2009): Magyar sport-magyar sors. Kortárs, Budapest.

Népszava

Szabad Nép