Elérkeztünk a világbajnokság utolsó meccséhez, a döntőhöz. Két, nagy múltra visszatekintő csapat mérte össze erejét a legnagyobb dicsőség reményében, Németország és Argentína.

A kezdőkben 1-1 változást eszközöltek a kapitányok. Míg Sabella kényszerből, sérülés miatt hagyta ki Di Mariát, és állította csatasorba Pérezt, addig Löw taktikai megfontolásból lépte meg a Khedira-Kramer személycserét. Ez az apróbb szerkezeti váltás a 32. percig élt, mivel a meglepetésre kezdőbe kerülő Kramer nem tudta kiheverni a 15. percben történő ütközését Garay-al. A fiatal játékost Schürrle váltotta.

Azzal, hogy a németek csak egy igazi védekező középpályással álltak ki – a korábbi kettő helyett -, nagyobb nyomás alá helyezték a stabil lábakon álló argentin védelmet. Így viszont az dél-amerikai támadó szellemű játékosok előtt is lényegesen nagyobb tér nyílt. Ennek egy elpuskázott Higuain ziccer és egy lesgól lett a hozadéka. A másik kapunál Schürrle tornásztatta meg Romero kapust, majd Höwedes fejesénél a kapufa mentette meg az argentin portást és csapatát. Félidőben: 0-0!

Kis érdekesség a szünetre: Eddig Pelé tartotta azt a rekordot, hogy az első és az utolsó vébémeccse között nála telt el a legtöbb idő, éppen 4375 nap. Ez már a múlté, ugyanis Klose 4396 napnál jár. Ráadásul elméletileg a sorozat még folytatódhat, gyakorlatilag nem fog.

A második játékrészre már Agüero futott ki a gyepre, ennek Lavezzi látta kárát. A PSG csatára az egész tornán agilisen, harcosan futballozott, de ahogy  a – korábbi cikkben említett – belga Hazardtól, úgy tőle is többet várhattak a nézők. A németek kicsit öltözőben ragadtak, melynek köszönhetően Messi egy-egyezhetett Neuerrel, majd elgurította a labdát a kapu mellett. A német hálóőr kisvártatva K1 közvetítéseket megszégyenítő mozdulattal ütötte el Higuaint és a labdát is. A 78. percben Higany is levonult, Palacio állt be. A hajrában Pérez-Gago és Klose-Götze csere volt, de az eredmény nem változott. Maradt a 0-0!

Jöhetett a 2×15 perc extra ráadás. Palacio csatlakozott a nagy helyzetet/ziccert hibázó argentin támadók díszes táborához. Emelése hagyta el a kaput és az alapvonalat egyaránt. Schweinsteigerről ismét megtudhattuk, hogy kemény, mint a vallási személyiség nemi szerve avagy a pap f***a. Először a Biglia-Mascherano szendvicsben volt a hús, majd Agüero könyökébe nézett bele. Bruce Willis módra fel is repedt a szeme. Az egyre növekvő német nyomást a 113. percig bírták az argentinok. Ekkor Schürrle bal oldali beadására érkezett Götze, aki gyönyörű mozdulattal, kapásból szépségdíjas találatot szerzett. Állítólag Löw azzal az instrukcióval küldte őt korábban pályára, hogy mutassa meg, jobb mint Messi.

Az utolsó percben még Mertesacher állt be Özil helyére. Viszont Messinek és csapatának a gól után már nem volt válasza. Így kétségkívül a legjobb, legkiegyensúlyozottabb csapat lett a világbajnok, Németország. Első európaiként Dél-Amerikában. A 2000-es EB kudarc – csoport utolsó hely – utáni strukturális átszervezés meghozta a gyümölcsét. A torna legjobb játékosának kisebb megrökönyödésre Messit választották. Aki valóban húzóembere volt csapatának és számára szokatlan szerepkörben is játszott, de társa Mascherano is minden meccsen emberfelettit ment. Müller megnyerte a kanadai táblát a gólkirály James Rodriguezzel párban. Robben pedig teljesen más dimenzióban futballozott, mint ellenfelei és/vagy csapattársai. Talán ők jobban megérdemelték volna, de a marketing az marketing.

Ezennel búcsúzott Brazília, és a brazil nép, akik a seregszemle előtti problémákat áthidalva, pofás tornát rendeztek, rengeteg emlékezetes pillanatot szerezve nekünk, szurkolóknak. Ideiglenesen búcsúzunk mi is, köszönjük a cirka egy hónapon át kitartó figyelmet! Amíg nem jelentkezünk újra, addig kellemes pihenést a nyárra.