#13 Támad Dél-Amerika

Elérkeztünk a világbajnokság szaftosabb részéhez, az egyenes kieséses szakaszhoz. Itt már nincs tutyi-mutyi, meg matekozás, aki mer, az nyer. Persze ez nem zárja ki nyolc darab 0-0 lehetőségét, de bízunk a támadófociban és a 2,5-3 közötti mérkőzésenkénti gólszámban.

Első körben kapásból két igazán pikáns dél-amerikai derbit tálalt elénk a futball legrangosabb eseménye. A Heaven Street Sevennél 2003-ban sejthettek valamit: katt! A házigazda brazilok fogadták a nagyon lendületes Chilét, míg a Falcao nélkül is bombaformában lévő Kolumbiára a vezérétől – joggal – megfosztott Uruguay várt.

01
Ki nevet a végén?

A kora esti meccs volt a házigazdáké, Howard Webb fújta a sípot. Az angol drukkerek örülhettek, legalább személyében delegált a szigetország valakit a legjobb tizenhatba. A kezdőkben nem volt meglepetés, Hollandia ellen az eltiltástól óvott Vidal újra játszott, míg a braziloknál Fred töretlenül élvezte Scolari bizalmát. Közben a háttérben Freddy Krueger zokogott, Bebeto, Romario és Ronaldo pedig kínjában kacarászott. Miután ezt leírtam richtig lő hármat a csóka… És nem, ma is láthatatlan volt. Gary Medel visszavonultával lazán elmehetne ezzel az alkattal és tekintettel drogbárónak. Luis Gustavo pedig ezzel a kackiás bajusszal kiköpött Garga bácsi a Macska-jajból.

02
Most tudták meg, hogy Fred ismét kezd.

Az első félidőben a brazilok próbálták minél jobban nyomás alatt tartani a chilei védelmet. A kulcs Neymar gyorsasága volt, aki a viszonylag lassú védők mellett úgy robogott festett, mint amikor a francia TGV hívja versenyre a MÁV sebesvonatait. Hibájának talán az írható fel, hogy minden akcióba beleszőtt eggyel több cselt a tizenhatoson belül, mint kellett volna. A több helyzet végül gólban realizálódott. Egy szögletet követően David Luiz – és a chilei védő közös erővel – juttatta a labdát a hálóba a 18. percben.

Normális körülmények között ilyenkor kellene teletojni a nadrágot az ebéddel, a vendégek azonban nem így gondolkodtak. A 32. percben Sanchez használta ki az ezen a napon főként védekezésre kényszerülő Chile kevés helyzetének egyikét, ezzel versenyben tartva csapatát. Webbnek amúgy helyén voltak a golyói, mindkét csapat esett-kelt a tizenhatoson belül, de a tar angol nem értékelte a balett előadásokat. Alig-alig “nyúl bele” a lüktető és nyílt sisakos mérkőzésbe, helyesen. Nisimura félék biztos fújtak volna már a félidőig 3-3 büntetőt.

750
Tegye fel a kezét aki jobb bíró, mint Nisimura.

A második játékrészben Hulk félig-meddig kézzel átvett labdáját annullálta a bírói kar, de hogy a brazil mindenképp szerepeljen a statisztikákban, tettéért kapott egy lapot. A meccs hajrájában már nagyon nyomta Chile hátát a kapu, de vagy a bravúrosan védő – Nomen est omen! – Bravo, vagy egy bevetődő védő megóvta azt a góltól. Így 90 perc után jöhetett a világbajnokság első hosszabbítása.

Az extra kétszer tizenöt percben sem változott a képlet, meddő hazai fölény volt végig, mégis Chile állt közelebb a gólszerzéshez. Pinilla a 120. percben bődületes kapufát lőtt. Ha lövése centikkel lejjebb megy hamar véget értek volna a nagy brazil álmok… A játékosokon látszott, hogy nagyon elfáradtak, több húzódást, ápolást és kisebb egészségügyi panaszt láthattunk, mint egy pörgősebb Vészhelyzet évadban. Ilyen állapotban jöhetett a hirtelen halál, a sokak által igazságtalan és lutri tizenegyesrúgások.

julio-cesar-brasil2
Cesar, a nemzet hőse.

Dráma. Dráma. Dráma. A brazilok nyerték meg az orosz rulettet, 3-2-re megnyerve a tizipárbajt. Chilére nem találok szavakat, minden meccsükön jól játszottak, minden meccsükön partnerei voltak papíron jobb ellenfeleiknek – kivéve az ausztrálokat -, és nagyon megérdemelték volna a nyolc közé jutást. A pitbullképű Medel zokogott a pályán, sok társával egyetemben. Alexis Sanchez világklasszis játékos, Vidal ugyan most kevésbé villogott, de ő szintén. A brazilokban nem érzem azt az átütő erőt, ami kellene a világbajnoki címhez, de egy lépéssel ismét közelebb vannak. Neymar pedig bebizonyította, miért övé a jövő. Ezzel a játékkal pár éven belül az aranylabda büszke tulajdonosa lehet…

bj
Bebizony.

A tíz órás derbin az idei titkos favorit Kolumbia és a négy évvel ezelőtti torna meglepetéscsapata Uruguay csapott össze. A kokain kávétermesztők (gonosz poén a netről) száz százalékos mérleggel és hihetetlen támadófocival jutottak a tizenhatba. Vezérük egy 22 éves tinédzser, James Rodriguez volt. Uruguay a Costa Rica elleni 3-1-es pofon után először az angolokat, majd az olaszokat intézte el. Suarez pedig előbbi meccsen Gerrardékat, utóbbin viszont saját tornáját semmisítette meg. Nélküle pedig ez az uru csapat félkarú óriás.

p08d
Kolumbia két motorja.

Ahogy a sablon vicc mondaná, bejött a papírforma. Kolumbia az első félidőben a vébé góljával – Cahillel és van Persievel trióban – vezetést szerzett. A gólt ki más, mint a tízes James Rodriguez szerezte. A második 45 perc ott folytatódott ahol az első abbamaradt. Még 5 perc sem telt el, amikor egy beadást Cuadrado okosan visszafejelt az érkező csapattársnak, aki ki volt? James Rodriguez. Valószínűleg Monacoban dörzsölik a tenyerüket, hogy a nyáron 45 millió euróért elhozták a Portoból.  Lecserélése után állva tapsolta meg a Maracana közönsége.

A hajrára volt még egy kis adok-kapok, apró rugdalózással, de a durvaság határát nem súrolták a csapatok. Habár Armerot úgy felrúgták, mint a fagyott lósz*rt. Uruguay ezzel búcsúzott, a dél-amerikai kontingens pedig ötről háromra csökkent. A legjobb nyolcban a két sárga csapat, azaz Brazília és Kolumbia meccse érdekesnek ígérkezik. Ha a lassabb kolumbiai védőknek sikerült megfékezni Neymart, akkor nem elérhetetlen számukra az elődöntő. Következik Hollandia és Mexikó, majd éjjel Costa Rica és Görögország össszecsapása. Sört behűteni, popcornt előkészíteni, a vébé-láz még nem ért véget.