Elérkeztünk a világbajnokság szaftosabb részéhez, az egyenes kieséses szakaszhoz. Itt már nincs tutyi-mutyi, meg matekozás, aki mer, az nyer. Persze ez nem zárja ki nyolc darab 0-0 lehetőségét, de bízunk a támadófociban és a 2,5-3 közötti mérkőzésenkénti gólszámban.

Első körben kapásból két igazán pikáns dél-amerikai derbit tálalt elénk a futball legrangosabb eseménye. A Heaven Street Sevennél 2003-ban sejthettek valamit: katt! A házigazda brazilok fogadták a nagyon lendületes Chilét, míg a Falcao nélkül is bombaformában lévő Kolumbiára a vezérétől – joggal – megfosztott Uruguay várt.

A kora esti meccs volt a házigazdáké, Howard Webb fújta a sípot. Az angol drukkerek örülhettek, legalább személyében delegált a szigetország valakit a legjobb tizenhatba. A kezdőkben nem volt meglepetés, Hollandia ellen az eltiltástól óvott Vidal újra játszott, míg a braziloknál Fred töretlenül élvezte Scolari bizalmát. Közben a háttérben Freddy Krueger zokogott, Bebeto, Romario és Ronaldo pedig kínjában kacarászott. Miután ezt leírtam richtig lő hármat a csóka… És nem, ma is láthatatlan volt. Gary Medel visszavonultával lazán elmehetne ezzel az alkattal és tekintettel drogbárónak. Luis Gustavo pedig ezzel a kackiás bajusszal kiköpött Garga bácsi a Macska-jajból.

Az első félidőben a brazilok próbálták minél jobban nyomás alatt tartani a chilei védelmet. A kulcs Neymar gyorsasága volt, aki a viszonylag lassú védők mellett úgy robogott festett, mint amikor a francia TGV hívja versenyre a MÁV sebesvonatait. Hibájának talán az írható fel, hogy minden akcióba beleszőtt eggyel több cselt a tizenhatoson belül, mint kellett volna. A több helyzet végül gólban realizálódott. Egy szögletet követően David Luiz – és a chilei védő közös erővel – juttatta a labdát a hálóba a 18. percben.

Normális körülmények között ilyenkor kellene teletojni a nadrágot az ebéddel, a vendégek azonban nem így gondolkodtak. A 32. percben Sanchez használta ki az ezen a napon főként védekezésre kényszerülő Chile kevés helyzetének egyikét, ezzel versenyben tartva csapatát. Webbnek amúgy helyén voltak a golyói, mindkét csapat esett-kelt a tizenhatoson belül, de a tar angol nem értékelte a balett előadásokat. Alig-alig “nyúl bele” a lüktető és nyílt sisakos mérkőzésbe, helyesen. Nisimura félék biztos fújtak volna már a félidőig 3-3 büntetőt.

A második játékrészben Hulk félig-meddig kézzel átvett labdáját annullálta a bírói kar, de hogy a brazil mindenképp szerepeljen a statisztikákban, tettéért kapott egy lapot. A meccs hajrájában már nagyon nyomta Chile hátát a kapu, de vagy a bravúrosan védő – Nomen est omen! – Bravo, vagy egy bevetődő védő megóvta azt a góltól. Így 90 perc után jöhetett a világbajnokság első hosszabbítása.

Az extra kétszer tizenöt percben sem változott a képlet, meddő hazai fölény volt végig, mégis Chile állt közelebb a gólszerzéshez. Pinilla a 120. percben bődületes kapufát lőtt. Ha lövése centikkel lejjebb megy hamar véget értek volna a nagy brazil álmok… A játékosokon látszott, hogy nagyon elfáradtak, több húzódást, ápolást és kisebb egészségügyi panaszt láthattunk, mint egy pörgősebb Vészhelyzet évadban. Ilyen állapotban jöhetett a hirtelen halál, a sokak által igazságtalan és lutri tizenegyesrúgások.

Dráma. Dráma. Dráma. A brazilok nyerték meg az orosz rulettet, 3-2-re megnyerve a tizipárbajt. Chilére nem találok szavakat, minden meccsükön jól játszottak, minden meccsükön partnerei voltak papíron jobb ellenfeleiknek – kivéve az ausztrálokat -, és nagyon megérdemelték volna a nyolc közé jutást. A pitbullképű Medel zokogott a pályán, sok társával egyetemben. Alexis Sanchez világklasszis játékos, Vidal ugyan most kevésbé villogott, de ő szintén. A brazilokban nem érzem azt az átütő erőt, ami kellene a világbajnoki címhez, de egy lépéssel ismét közelebb vannak. Neymar pedig bebizonyította, miért övé a jövő. Ezzel a játékkal pár éven belül az aranylabda büszke tulajdonosa lehet…

A tíz órás derbin az idei titkos favorit Kolumbia és a négy évvel ezelőtti torna meglepetéscsapata Uruguay csapott össze. A kokain kávétermesztők (gonosz poén a netről) száz százalékos mérleggel és hihetetlen támadófocival jutottak a tizenhatba. Vezérük egy 22 éves tinédzser, James Rodriguez volt. Uruguay a Costa Rica elleni 3-1-es pofon után először az angolokat, majd az olaszokat intézte el. Suarez pedig előbbi meccsen Gerrardékat, utóbbin viszont saját tornáját semmisítette meg. Nélküle pedig ez az uru csapat félkarú óriás.

Ahogy a sablon vicc mondaná, bejött a papírforma. Kolumbia az első félidőben a vébé góljával – Cahillel és van Persievel trióban – vezetést szerzett. A gólt ki más, mint a tízes James Rodriguez szerezte. A második 45 perc ott folytatódott ahol az első abbamaradt. Még 5 perc sem telt el, amikor egy beadást Cuadrado okosan visszafejelt az érkező csapattársnak, aki ki volt? James Rodriguez. Valószínűleg Monacoban dörzsölik a tenyerüket, hogy a nyáron 45 millió euróért elhozták a Portoból.  Lecserélése után állva tapsolta meg a Maracana közönsége.

A hajrára volt még egy kis adok-kapok, apró rugdalózással, de a durvaság határát nem súrolták a csapatok. Habár Armerot úgy felrúgták, mint a fagyott lósz*rt. Uruguay ezzel búcsúzott, a dél-amerikai kontingens pedig ötről háromra csökkent. A legjobb nyolcban a két sárga csapat, azaz Brazília és Kolumbia meccse érdekesnek ígérkezik. Ha a lassabb kolumbiai védőknek sikerült megfékezni Neymart, akkor nem elérhetetlen számukra az elődöntő. Következik Hollandia és Mexikó, majd éjjel Costa Rica és Görögország össszecsapása. Sört behűteni, popcornt előkészíteni, a vébé-láz még nem ért véget.