Bizonyára minden futballszurkoló tudja, hogy az utolsó csoportkörös vb-meccsek egy időben zajlanak, így az összes találkozóról sajnos nem fogunk kielégítő információval szolgálni – feltéve ha kutatunk pár szponzort, akik vesznek nekünk 1-1 tévét.

A Hollandia-Chile meccsre esett a választás, mivel a spanyol-ausztrálon nagy meglepetésre már két kieső küzdött a becsületpontokért. Apró szépséghiba, hogy míg az auszik tisztességesen helyt álltak másik két riválisuk ellen, addig a brazilok előtt/mellett talán legnagyobb favoritként emlegetett hispánok két csúfos, és egyértelmű vereséget szenvedtek.

Hollandia 1996, azaz 221 meccs óta nem küldött ki “van” nélküli keretet a pályára, most Robin van Persie eltiltása miatt ez is megtörtént a németalföldiekkel. Az első félidőben is látszott, hogy ugyan mind a két csapat szeretné elkerülni a másik ágon valószínűsíthetően csoportelső – így is lett – Brazíliát, kockáztatni mégsem akartak. Vidal sárga lapja miatt a kispadra szorult, nehogy eltiltsák a nyolcaddöntőről. Vajon megérte ez a vezéráldozat? Ha most lapot kapott volna Vidal, de nyernek, akkor egy horvát-mexikói duó valamelyike ellen talán nélküle is többre mentek volna, mint vele a házigazdák ellen.

Mint később kiderült, a fagylalt visszanyalt. Chile ma is agilisen és gólra törően focizott ugyan, de a kapu előtt nem jött ki a lépés. A túloldalon van Gaal kicsit megirigyelhette Wilmots edzőt, így három cseréjéből kettővel “gólt lövetett”. Először Fer, aztán a 92. percben Depay volt eredményes. Alexis Sancheztől még mindig ámulunk és bámulunk, ez a csóka valamit nagyon tud. A hollandok Alexise címet Robben érdemelte ki a szakíróktól, aki ugyan Xavi egy meccsre jutó passz-számát egy szezon alatt sem érné el, de ha nála van a labda, akkor kezdhetnek rettegni a védők.

Spanyolország így a korábbi eredményeihez méltón, győzelemmel búcsúztatta a kiöregedő aranygenerációt. Villa, Torres és Mata gólját is a rájuk jellemző rövid-passzos, kreatív játék előzte meg.

Valahol itt kezdődött tegnap este a másik csoport beharangja, amit a reggeli eső és a UPC tökéletes kombója posztolás után eltüntetett az éterben, szóval gyorsan nekiesünk újra.

A Horvátország-Mexikón a két csapat tudta, hogy amelyik győztesen hagyja el a játékteret garantáltan követi Brazíliát a nyolcaddöntőbe. Ennek köszönhetően óriási elánnal vágtak neki a mérkőzésnek a csapatok. A szomszéd a Modric-Olic-Rakitic-Mandzukic-Perisic ötösfogatban bízott, a mexikóiak pedig a kontrajátékukban. A kezdeti horvát nyomás után Pletikosának kellett fohászkodnia a “barcikai ősanyához” amikor Herrera lövésénél kiimádkozta a labdát a ficakból. A másik meccsen a nép gyermeke, azaz Neymar duplája közé ékelődött a vébé első – és mint kiderült utolsó – kameruni találata, Matip jóvoltából.  Félidőben így 0-0 és 2-1 volt a két eredmény.

A második játékrészben Fred és Fernandinho is feliratkozott az eredményjelzőre, az igazi izgalmak azonban a másik meccsen történtek. A horvát győzelmi kényszer hatására Niko Kovac lehozta Vrsaljkot, helyére Kovacic érkezett, míg Pranjic elfoglalta a balbunkó posztot. Ezt kihasználva Mexikó sorra dolgozta ki a helyzeteit a pálya jobb oldalán. Aminek meg is lett az eredménye. Az először 1997-ben válogatott mezt húzó csapatkapitány, Marquez talált be.

A gól előtt pár perccel érkezett Rebic majd utána Jelavic, így teljesen szétszakadt a pálya. Mexikó büntetett is, először Guardado, majd Hernandez talált be. Perisic még kozmetikázott a statisztikán, Rebic pedig megmutatta, hogyan nem szabad elviselni a vereséget, jutalma piros lap lett. Így a két szimpatikus csapat közül a horvátok csomagolhattak. És kiderült az is, hogy Ochoa is tud gólt kapni.

A nyolcaddöntőben így Hollandia várja Mexikót, a házigazda brazilok pedig dél-amerikai rangadón mérkőzhetnek meg Chilével. A végére pedig egy jópofa átalakulás, a mexikói edzőtől,Miguel Herrerától itt!